nem tudom

Írta: éjszárny zöldi

fehér homokkal teríti életed partját az idõ, látod? remény hullámai egy-egy vihar után, a belsõ tenger nem felejt, csak emléket tapasztalattá és hiánnyá szelidít.
meddig mész, barátom? -kérdezném, de válaszok helyett csak zsákutcák hágók, újabb keresztutak jönnek.
a zuhanás átváltoztat egészen. mint domború vízcsepp levélen, kis világból nagyít végtelen részletet, hát így eszmélek néha magamban, a hiány oldalán. még játszanék, még hinném, hogy van miért, már tagadom, de még akarom, még emelném égig, de talán már nem bírná a karom. karom szakadt belém ahol pihentem volna és hajnal helyett már nem volt holnap, de mondd, csillagok és víz nélkül minek mozdulna a levegõ? fáradtan remegõ, árnyak között lebegõ tudat szûri a gondolatot, hátha meg tudom érteni, hogy a mi voltam után, ma, mi vagyok
talán ennyi maradt a lángból és ez a kevés, már nem tudom, hogy megér-e ennyi felesleges létezést

                      .