végtelen álmok égnek az éjben
nehéz csendbe érkezem
csend és semmi füsthatárán
múlón, puhán létezem
gondolatok izzó képek
keserû bilincs a szívemen
az üres ágy ahol aludtál
vérszínné szövi életem
fáradt arc a tükörbõl
magány csillan üvegen
hangod emlék madárszárny
és elszorítja szívemet
túl a testen drog hálója
árnyék ringat csendesen
csend és semmi füsthatárán
hová tûntél, kedvesem?
túl a testen drog hálója
árnyék ringat csendesen
hangod emlék
feléd mennék
hová tûntél, kedvesem?
végtelen álmok égnek az éjben
nehéz csendben létezem
gondolatok zuhanó ívek
örvényében életem
az álom örök bennem él
megnyugodni? sohasem
sötét pára borul rám
megfojt lassan éjjelem
parázs izzott fehér por
tudat szökött a réseken
repülni akartam végre már
és átölelt a végtelen
néma szálak láthatatlan
könnycseppek egy mozdulatban
félelem tûnõ vágy után
repülni ezen az éjszakán
magány csend és éjszaka
szívverés tompa ritmusa
bárhogy is fájsz bennem élsz
õrült álomba ég a fény
tûzvirágok nyílnak az égen
elvesztettelek régen
keresném a kapaszkodókat
de elárult az élet
végtelen álom végtelen élet
végtelen az éjszaka
talán isten érint a végtelenben
talán hozzá érkezem most haza
túl a csenden drog hálóján
árnyék ölel csendesen
gondolatok zuhanó ívek
elringat a végtelen