farkaszuhanás-tovább

a szél hidegen rohant a fák között, peregni kezdtek az esõtõl nyirkos falevelek. és mintha minden levél üzenet lett volna, a farkas elé hullottak… nézte nézte a leveleket, igazi csókokról szóltak, kedves pillanatokról, ölelésekrõl és éjszakákról, amik sohasem múlnak el, mintha a levelek a Gyönyörûségemben mélyen elbújt tündér sóhajai lettek volna: még létezem, ne mondj le rólam…
esõcseppek ezek, vagy tündérkönnyek?
belekapott megint a szél… hát soha nem ér véget ez a zuhanás? – gondolta és suhant tovabb a fekete mélység felé…